Mondanivalója az életöröm, a szeretet, a jóság
Kotász Károly miután Münchenben sikerrel befejezte a Festőakadémiát, 1903-ban Párizsba ment, ahol a Julien Akadémián folytatta tanulmányait, Jean-Paul Laurence műtermében. Majd hazatért, s végleg a festészet mellett döntött. Már ezt megelőzően a Műcsarnok 1902-1903-as téli tárlatán látható volt a „Kecske a tövisek között” című műve.
1906-1911 között Verő Adél magániskolájában tanított, rövid ideig igazgatója is volt az intézménynek. Szorgalmasan rajzolt, grafikáit a Vasárnapi Újság sorra jelentette meg, gyakran a címlapon is szerepelt, például 1908-ban a „Halottak napján a falusi temetőben” című képével... Rákoskeresztúron a Fuchs-család házában kapott műtermet, sokszor étkezett együtt a családdal. Kotász Károly igen sok képpel ajándékozta meg nagylelkű mecénásait. Magániskolai munkája mellett tanulmányokat tett Olaszország több nevezetes városában. Közben itthon a Nemzeti Szalon rendszeresen kiállította műveit. Ebben az időben szívesen illusztrált mesekönyveket is, munkái Benedek Elek köteteiben láthatók.
1911-ben láthatóan anyagilag is kedvezőbbre fordult a sorsa, augusztus 29-én egy kis házat vásárolt Rákoskeresztúron, a Hajnal utca 6. szám alatt, ahová szüleivel együtt költözött. Testvére, Kotász Ferenc szerint felesége, Fekete Olga - akivel 1919. december 30-án kötött házasságot - a Fuchs-család rokonságához tartozott. Egy lányuk született: Zsuzsanna.
A 20-as évektől kezdve rendszeresen állított ki képeket, minden alkalmat megragadott a tárlatokon való szereplésre. A Nemzeti Szalon kiállításai során a sajtó csupán a nevét említette meg, a művészre senki nem figyelt fel. 1922-ben három képe is kikerült Stockholmba, ez az első külföldi bemutatkozása. 1923-ban tagja lett a Céhbeliek Művészeti Egyesületének, melynek tárlatain állandó kiállító. A kiállítási katalógusokban már rövid életrajz is olvasható volt. Képei 1924-ben eljutottak Bécsbe, itthon pedig a Szépművészeti Múzeum megvásárolta a „Kora tavasszal” című festményét. (A kép jelenleg a Nemzeti Galéria tulajdona.) Ebben az esztendőben már 23 képe szerepelt kiállításokon!
Pályafutásának fordulópontja 1925. Göröngyös pályáján meglehetősen későn, 53 éves korában érte az első hazai siker: két kiállításon, a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban is bemutathatta műveit. Szép elismerése eddig tevékenységének. A Színházi Élet szeptemberi számában olvasható a következő néhány sok: „Rendkívül nehéz pályát futott meg, amíg idáig eljutott, élete csupa szenvedés és nyomorúság volt, észrevétlenül élt itt közöttünk egész mostanáig, amíg fel nem fedezték és nem állították arra a helyre, amelyet megérdemel.” A „Magyarország” című lapban jelent meg: „Kotász Károly pointillista módján felrakott ragyogó színeivel megkapó lírát tud eredeti vásznain adni. Ragyogó kolorista, színcsudákban látja maga körül a világot, amelyben álomszerű megáldottsággal jár. Képei nagy értékük mellett a színek szépségét ragyogják.” Ez év októberében már Pozsonyban állított ki, az újságok méltatták is a kiállításokon látottakat.
Prágában 40 olajfestménnyel jelent meg 1926-ban, nagy sikert aratva. A Prágai Magyar Hírlap írta: „...a született tehetség ...arról győzi meg a belépőt, hogy mondanivalója az életöröm, a szeretet, a jóság.” A következő évben ismét Pozsonyban találjuk a művész alkotásait. Ezután következett a bécsi Neue Galerie. „...Kotász az ő egyéni, sajátos technikájának virtuóza, aki azonban nem csak festő, de költő is” - írta a Neues Wiener Abendblatt 1927. július 6-án. Az 1927-es Nemzeti Szalon-béli kiállításai után műveivel itthon 1933-ig nem találkozhatott a hazai közönség...
DR. BARTÓK ALBERT és KUTASI ARTÚR
1906-1911 között Verő Adél magániskolájában tanított, rövid ideig igazgatója is volt az intézménynek. Szorgalmasan rajzolt, grafikáit a Vasárnapi Újság sorra jelentette meg, gyakran a címlapon is szerepelt, például 1908-ban a „Halottak napján a falusi temetőben” című képével... Rákoskeresztúron a Fuchs-család házában kapott műtermet, sokszor étkezett együtt a családdal. Kotász Károly igen sok képpel ajándékozta meg nagylelkű mecénásait. Magániskolai munkája mellett tanulmányokat tett Olaszország több nevezetes városában. Közben itthon a Nemzeti Szalon rendszeresen kiállította műveit. Ebben az időben szívesen illusztrált mesekönyveket is, munkái Benedek Elek köteteiben láthatók.
1911-ben láthatóan anyagilag is kedvezőbbre fordult a sorsa, augusztus 29-én egy kis házat vásárolt Rákoskeresztúron, a Hajnal utca 6. szám alatt, ahová szüleivel együtt költözött. Testvére, Kotász Ferenc szerint felesége, Fekete Olga - akivel 1919. december 30-án kötött házasságot - a Fuchs-család rokonságához tartozott. Egy lányuk született: Zsuzsanna.
A 20-as évektől kezdve rendszeresen állított ki képeket, minden alkalmat megragadott a tárlatokon való szereplésre. A Nemzeti Szalon kiállításai során a sajtó csupán a nevét említette meg, a művészre senki nem figyelt fel. 1922-ben három képe is kikerült Stockholmba, ez az első külföldi bemutatkozása. 1923-ban tagja lett a Céhbeliek Művészeti Egyesületének, melynek tárlatain állandó kiállító. A kiállítási katalógusokban már rövid életrajz is olvasható volt. Képei 1924-ben eljutottak Bécsbe, itthon pedig a Szépművészeti Múzeum megvásárolta a „Kora tavasszal” című festményét. (A kép jelenleg a Nemzeti Galéria tulajdona.) Ebben az esztendőben már 23 képe szerepelt kiállításokon!
Pályafutásának fordulópontja 1925. Göröngyös pályáján meglehetősen későn, 53 éves korában érte az első hazai siker: két kiállításon, a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban is bemutathatta műveit. Szép elismerése eddig tevékenységének. A Színházi Élet szeptemberi számában olvasható a következő néhány sok: „Rendkívül nehéz pályát futott meg, amíg idáig eljutott, élete csupa szenvedés és nyomorúság volt, észrevétlenül élt itt közöttünk egész mostanáig, amíg fel nem fedezték és nem állították arra a helyre, amelyet megérdemel.” A „Magyarország” című lapban jelent meg: „Kotász Károly pointillista módján felrakott ragyogó színeivel megkapó lírát tud eredeti vásznain adni. Ragyogó kolorista, színcsudákban látja maga körül a világot, amelyben álomszerű megáldottsággal jár. Képei nagy értékük mellett a színek szépségét ragyogják.” Ez év októberében már Pozsonyban állított ki, az újságok méltatták is a kiállításokon látottakat.
Prágában 40 olajfestménnyel jelent meg 1926-ban, nagy sikert aratva. A Prágai Magyar Hírlap írta: „...a született tehetség ...arról győzi meg a belépőt, hogy mondanivalója az életöröm, a szeretet, a jóság.” A következő évben ismét Pozsonyban találjuk a művész alkotásait. Ezután következett a bécsi Neue Galerie. „...Kotász az ő egyéni, sajátos technikájának virtuóza, aki azonban nem csak festő, de költő is” - írta a Neues Wiener Abendblatt 1927. július 6-án. Az 1927-es Nemzeti Szalon-béli kiállításai után műveivel itthon 1933-ig nem találkozhatott a hazai közönség...
DR. BARTÓK ALBERT és KUTASI ARTÚR
